A „solitarius” latin eredetű kifejezés, amely magányosat vagy egyedülit jelent. Gyakran használják a biológiában olyan élőlények leírására, amelyek magányosan élnek vagy elszigetelten fordulnak elő, de alkalmazható más kontextusokban is, ahol az elkülönülés vagy önállóság a lényeg.
solitarius eredete
A „solitarius” latin eredetű szó, jelentése „magányos” vagy „egyedülálló”. A „solus” (egyedül) szóból származik, és gyakran használták elszigetelt vagy magányos helyzetek leírására.
Szófaj
Melléknév.
Szinonimák
Magányos, egyedülálló, félreeső, elvonult, elkülönült
Ellentéte
közösségi, társasági
Példamondatok
– A solitarius életmódot választotta, mert szerette a csendet és a magányt.
– A solitarius farkasok gyakran nagyobb területet járnak be, mint a falkában élők.
– Az író solitarius munkastílusa lehetővé tette számára, hogy mélyebben elmélyüljön a gondolataiban.
