oreád

Az oreádok (görögül: Ὀρειάδες, Oreiádes) az ókori görög mitológiában a hegyek és sziklák nimfái, azaz természetfeletti lények, akik a hegyvidéki területekhez kötődtek.

Jelentés és eredet:

• Az oreádok a természet nimfáinak egyik csoportját alkották, és különösen a hegyekhez, sziklákhoz és barlangokhoz kapcsolódtak.
• Nevük a görög ὄρος (órosz) = „hegy” szóból származik.
• Az oreádokat gyakran egy adott heggyel azonosították, például Echidna az egyik legismertebb közülük.

Kapcsolat más nimfákkal:

• Dryászok – az erdők nimfái
• Najádok – a források és folyók nimfái
• Neréidák – a tengerek nimfái

Mitológiai példák és ábrázolás:

1. Artemisz kíséretében: Az oreádokat gyakran Artemisz, a vadászat istennője kísérőiként ábrázolták, hiszen a hegyek és vadonok istennője volt.
2. Példák a görög mitológiában: Echo, a híres nimfa, aki beleszeretett Narkisszoszba, szintén oreád volt.
3. Ábrázolás művészetben: Gyakran fiatal, kecses, vad természetű nőként jelenítették meg őket, akik sziklákon vagy barlangok közelében éltek.

Használati példák:

• „A legenda szerint az oreádok őrizték a hegyek titkait.”
• „Az Artemisz templom domborművein oreád nimfák is láthatók.”
• „A görög mitológia szerint az oreádok a hegyek szellemei voltak.”