Az intonáció a beszédhangok dallama vagy hanglejtése, amely kifejezi az érzelmeket és megkülönbözteti a mondat típusát, például állítást, kérdést vagy felszólítást.
Tartalom
intonáció eredete
Az „intonáció” a latin „intonare” szóból származik, amely az „in-” (be) és „tonare” (dörög, hangzik) elemekből áll, jelentése: hangot adni.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Hanghordozás, hanglejtés, dallam, hangsúly.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az intonáció nagy szerepet játszik abban, hogyan értelmezzük a beszélgetés hangulatát.
– A nyelvtanulás során az intonáció helyes elsajátítása ugyanolyan fontos, mint a szókincs bővítése.
– A zenészek számára az intonáció pontos követése elengedhetetlen a harmonikus előadás érdekében.
