A „cisztercita” szó a katolikus szerzetesrend, a ciszterci rend tagjára utal. A rendet 1098-ban alapították Citeaux-ben, Franciaországban, innen származik a nevük is. A ciszterciek életének középpontjában a szerény életmód, az egyszerűség és az ima áll. A rend kifejezetten megpróbálta követni Szent Benedek reguláját, visszatérve a szerzetesi élet egyszerűbb, szigorúbb formájához. A ciszterciek híresek voltak a mezőgazdaság, különösen a földművelés területén végzett úttörő munkájukról, és jelentős hatással voltak a középkori Európa gazdasági életére.
Példák:
- Egy cisztercita apátság építése során különös figyelmet fordítottak a funkcionális és puritán építészeti elemekre.
- A cisztercita szerzetesek számos középkori kéziratot másoltak és őriztek meg az utókor számára.
- A Frissen plénumot tartó cisztercita közösség a földművelés új módszereit vezette be a kolostor környékén.
Szinonimák:
A „cisztercita” szónak nincsenek közvetlen szinonimái, de a „szerzetes”, „apátság” vagy a „bencés” kifejezések bizonyos kontextusban hasonló fogalmakat takarhatnak, mivel mind a szerzetesi életformához kapcsolódnak.
