A „szolipszizmus” filozófiai kifejezés, mely az egyéni tudat primátusát hangsúlyozza a valóság megismerésében. A szó a latin „solus” (egyedül) és „ipse” (önmaga) szavakból származik, és azt vallja, hogy csak az egyéni tudat biztos ismeret, minden más – beleértve a világot és más személyeket – csupán ennek a tudatnak a megnyilvánulása, vagyis az elmének egyfajta projekciója. E szerint a nézőpont szerint, nem lehetünk biztosak abban, hogy a külső világ vagy más emberek léteznek rajtunk kívül. Ez a gondolkodásmód gyakran az extrém szubjektivitás kifejeződése.
Példák:
- Ismeretelméleti szolipszizmus: Azt hiszi valaki, hogy minden ismeretünket csak az egyén saját tapasztalatai határozzák meg, és ezek nélkül semmi nem igazolható.
- Ontológiai szolipszizmus: Az a hit, hogy kizárólag az egyén tudata létezik valójában, és minden más csak ennek a tudatnak a kivetülése.
- Etikai szolipszizmus: Egy olyan szemlélet, ami során az etikát csak az egyén saját erkölcsi érzékei határozzák meg, figyelmen kívül hagyva mások nézeteit és értékeit.
Ez a filozófiai nézet gyakran vitatott, és számos érvet felhozva ellene, hiszen nehéz így értelmezni az emberi kapcsolatok komplexitását vagy a tudományos megismerést.
