A "sempervirens" szó jelentése latinul "örökké élő" vagy "örökzöld". Ez a kifejezés leginkább a botanikában és kertészetben használatos, ahol olyan növényekre utal, amelyek egész évben megtartják zöld lombjukat, azaz nem hullajtják el leveleiket télen, ellentétben a lombhullató fákkal és cserjékkel. Az örökzöld növényeknek fontos szerepük van a tájtervezésben, mert egész évben zöld színfoltot biztosítanak, emellett sokféle élőhelyet nyújtanak és védik a talajt az eróziótól.
Példák sempervirens növényekre:
- Közönséges boróka (Juniperus communis): Egy széles körben elterjedt örökzöld tűlevelű cserje.
- Magyal (Ilex aquifolium): Népszerű örökzöld cserje csillogó, tüskés levelekkel és piros bogyókkal.
- Fagyal (Ligustrum vulgare): Európában és Ázsiában őshonos örökzöld cserje, sövényként gyakran használatos.
- Nyugati tuja (Thuja occidentalis): Gyakran ültetik sövényként vagy díszfaként parkokban és kertekben.
Szinonimák:
Nincs közvetlen magyar szinonimája a "sempervirens" szónak, azonban az "örökzöld" kifejezés helyettesíti a jelentését a mindennapi nyelvben.