A „rezisztivitás” egy fizikai fogalom, amely az anyagok elektromos ellenállásának mértékét jellemzi. Egyszerűbben fogalmazva, megmutatja, mennyire ellenáll egy anyag az elektromos áramnak. A rezisztivitás az anyagok inherent tulajdonsága, amelyet általában ohm-méter (Ωm) egységben mérünk.
Az elektromos ellenállás (R) az áramvezetés nehézségi szintjét tükrözi egy vezetőben, míg a rezisztivitás az anyag fajlagos ellenállási képessége. Az összefüggést az ( R = rho cdot frac{L}{A} ) képlet írja le, ahol:
- ( R ) az ellenállás (ohm),
- ( rho ) a rezisztivitás (ohm-méter),
- ( L ) a vezető hosszúsága (méter),
- ( A ) a keresztmetszet területe (négyzetméter).
Példák:
- Réz: Alacsony rezisztivitású, kitűnő vezető, emiatt előszeretettel használják elektromos kábelekhez.
- Üveg: Magas rezisztivitású, ezért gyakran alkalmazzák szigetelőanyagként.
- Alumínium: Közepesen alacsony rezisztivitású, könnyű és vezető képessége miatt sokszor használják elektromos vezetékekhez, különösen nagyfeszültségű alkalmazásokban.
Szinonimák:
A magyar nyelvben a „rezisztivitásnak” nincsenek széles körben használt szinonimái. Az angolból kölcsönzött „elektromos fajlagos ellenállás” kifejezést néha használják hasonló értelemben.
