A "reductio ad absurdum" egy logikai érvelési technika, amelyet arra használnak, hogy egy állítás érvénytelenségét vagy képtelenségét kimutassák azáltal, hogy azt a végletekig viszik, ami nyilvánvalóan abszurd vagy ellentmondásos következtetésekre vezet. Ez a módszer gyakran segít rávilágítani a kezdeti felvetés hibájára vagy következetlenségére.
Példák a "reductio ad absurdum" technikára
-
Példa 1: Képzeld el, hogy valaki azt állítja, hogy "mindenki mindig igazat mond". Ha ezt az állítást a végletekig visszük, akkor elkerülhetetlenül beleütközünk azokba az emberekbe, akik elismerik, hogy néha hazudnak, így ellentmondva az állításnak.
-
Példa 2: Tegyük fel, hogy valaki azt mondja, hogy "minden sarkon van egy Starbucks". Ha ez igaz lenne, akkor a városon belüli sarkok végtelen számának kellene lennie, mert minden kávézó mellett egy másik lenne, ami abszurd.
-
Példa 3: Egy matematikai érv: Tegyük fel, hogy valaki azt állítja, hogy végtelen sok természetes szám van, amelyek nem prímszámok. Ha ezt igaznak tekintenénk, akkor az összes szám végül nem prímszámmá válna, ami ellentmond a prímszámok meghatározásának.
