A restitúció a jogban és a történelemben olyan eljárás vagy intézkedés, amely során visszaszolgáltatják az eredeti tulajdonosnak az elkobzott vagy jogtalanul elvett javakat, vagy helyreállítják az eredeti állapotot, például kárpótlással vagy helyreállítással.
restitúció eredete
A „restitúció” a latin „restitutio” szóból ered, amely „helyreállítást” vagy „visszaadást” jelent. Az alapja a „restituere” ige, amely a „re-” (vissza) és „statuere” (állítani) elemekből áll.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Visszaadás, helyreállítás, kárpótlás
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A múzeum hosszú jogi csatározás után végül beleegyezett a restitúció folyamatába, hogy visszaszolgáltassa a háború alatt elrabolt műkincseket.
– A földalapkezelő hivatala külön osztályt hozott létre a restitúció igények kezelésére, hogy gyorsabban és hatékonyabban tudják rendezni a tulajdonjogi kérdéseket.
– Az egykori tulajdonosok leszármazottai közösen nyújtottak be kérelmet a restitúció érdekében, remélve, hogy visszakapják családi örökségüket.
