Az „opisztodomosz” egy olyan kifejezés, amely az ókori görög építészetben használt fogalmat jelöl. Az opisztodomosz az épület hátsó részén található zárt helyiség, amely gyakran az épület szentélyétől, a cellától választotta el a bejáratot. Az ókori templomok esetében az opisztodomoszt gyakran használják kincstárként vagy különleges célokra fenntartott helyiségként.
A kifejezés eredete a görög „opistho-” (ami hátul vagy mögött jelent) és „domos” (ami ház vagy helyiség jelent) szavak összetételéből származik.
Példák az opisztodomosz alkalmazására:
- Az athéni Parthenonban található opisztodomosz a kincsek tárolására szolgált.
- Egyes ókori görög templomokban az opisztodomosz különleges szertartások vagy rituálék helyszínéül szolgált.
- Az opisztodomosz gyakran el van zárva a templom többi részétől, és csak korlátozott hozzáférést biztosít a látogatók számára.
- Az ókori építészetben az opisztodomosz szimbolikus szerepet is betölthetett, kiemelve a templom fontosságát és a benne őrzött értékek tiszteletét.
- Az opisztodomosz kialakítása és mérete változó lehetett, függően az adott templom funkciójától és jelentőségétől.
