A „numen” latin eredetű szó, amely az istenek jelenlétét vagy az isteni hatalmat jelenti. Olyan erőt vagy hatalmat ír le, amelyet a természet vagy valamely tárgy sugall, és amelyet az emberek isteni erővel azonosítanak. Ez a fogalom az ősi vallásokban gyakran olyan helyekre, tárgyakra vagy jelenségekre utal, amelyek különleges spirituális jelentőséggel bírnak, és ahol az emberek úgy érzik, hogy a transzcendentális erők közvetlen kapcsolatba lépnek velük.
Példák a „numen” használatára:
- Erdő numene: Egy erdő, amely az emberek számára szent hely, ahol úgy érzik, kapcsolatba léphetnek a természetfeletti erőkkel.
- Forrás numene: Egy forrás, amelyet helyiek gyógyító tulajdonságokkal ruháznak fel, úgy gondolva, hogy egy isten jelenléte van benne.
- Hegy numene: Egy hegy, amelyet a hagyomány szerint isten vagy istennő lakóhelyének tekintenek.
- Szentély numene: Egy szentély, ahol az emberek úgy érzik, közvetlen kapcsolatba kerülhetnek isteni erőkkel.
