A „kokas” szó alapvetően a kakas egy régi, régies változata. Ez a szó leginkább népdalokban, irodalmi szövegekben, mondókákban fordul elő, és inkább a nyelvi hagyomány részeként maradt fenn.
A kokas tehát ugyanazt jelenti, mint a kakas, amely a házityúk hímje. A kakasok jellemzően erős, díszes tollazattal, valamint jellegzetes tarajjal és szakállal rendelkeznek. Ők azok, akik a közismert „kukorékolást” produkálják hajnalban, ébresztve a ház körül élőket.
Példák a „kokas” szó használatára:
- Népdali példák:
- „Fel kéne kelni, kis kokas, kukorékol már…”
- Irodalmi megjelenés:
- „A kiskunsági tanyák között a hajnalokat a kikandikáló nap és egy magasan fújó kokas köszöntötte.”
- Mesei és gyerekmondókák:
- „Volt egy kicsi házikóm, benne élt egy vidám kokas.”
A „kokas” tehát inkább a múltba révedő, tradicionális formája a kakas szónak, és ilyen formában gyakrabban találkozunk vele a mondott szövegek, népmesék világában.