A "jus divinum" kifejezés latin eredetű, jelentése "isteni jog". Ez a fogalom arra utal, hogy a hatalom vagy uralkodás isteni eredetű és igazolású. A középkorban és a korai újkorban gyakran hivatkoztak rá, különösen az uralkodók, akik azzal érveltek, hogy hatalmuk közvetlenül Istentől származik, így vitathatatlan.
Példák a "jus divinum" használatára:
-
Királyi hatalom: Sok európai monarchia uralkodói a jus divinum elvére hivatkoztak, hogy hatalmukat igazolják. Ilyen például a "királyi jog", amely szerint a király (vagy királynő) hatalmát maga Istentől kapja.
-
Pápai hatalom: A pápák is gyakran hivatkoztak isteni jogukra, különösen amikor a világi hatalmukkal vagy a katolikus egyház vezetésével kapcsolatos kérdések merültek fel.
-
Protestáns kritika: A protestáns reformáció idején sok vallási vezető élesen bírálta a jus divinum elvét, mondván, hogy a hatalom Istentől való eredetének hangoztatása a visszaéléseket igazolja.
Ez a fogalom nagyban befolyásolta a politikai gondolkodást és a hatalomgyakorlást az európai történelemben.
