Az izolácionizmus olyan politikai vagy gazdasági stratégia, amelynek célja egy ország számára, hogy megszűkítse a külvilággal való kapcsolatait, és független, önellátó fejlesztést valósítson meg. Ez a hozzáállás gyakran magában foglalja a nemzetközi szervezetekkel és szövetségekkel folytatott minimális együttműködést, továbbá a globális kereskedelemtől való távolmaradást. Az izolácionizmus támogatói úgy vélik, hogy a külföldi beavatkozás kerülése erősítheti az ország szuverenitását és biztonságát.
Példák az izolácionizmusra:
- Amerikai izolácionizmus az 1930-as években: Az Egyesült Államok az első világháború után igyekezett távol maradni az európai ügyektől és konfliktusoktól.
- Japán sakoku időszak: A 17. és 19. század között Japán szinte teljesen elzárkózott a külkereskedelemtől és a külföldi hatásoktól.
- Kína a Ming-dinasztia idején: Meghatározott időszakokban Kína korlátozta a nyugati országokkal való kapcsolatokat és a nemzetközi kereskedelmet.
- Modern Észak-Korea: Az ország politikája erősen izolációs jellegű, szigorúan szabályozza a külföldi kapcsolatait és minimálisra csökkenti a világgal való kereskedelmet.
Ez a stratégia gyakran vitatott, mivel bár rövid távon gazdasági előnyöket vagy biztonsági nyereséget hozhat, hosszú távon az innováció és a fejlődés akadályává válhat.
