Az imperfectum egy igeidő, amely befejezetlen vagy folyamatos cselekvéseket, állapotokat ír le a múltban. Gyakran használják szokások, háttérinformációk kifejezésére.
Tartalom
imperfectum eredete
A „imperfectum” latin eredetű szó, jelentése „befejezetlen”. Az „im-” előtag a „nem”, a „perfectum” pedig a „befejezett” jelentést hordozza.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
perfectum, perfect, teljes, hibátlan, befejezett
Példamondatok
– A történetben az imperfectum igealakokat használták a múltbeli események leírására.
– A latin nyelvtanban az imperfectum a folyamatos vagy ismétlődő múltbeli cselekvések kifejezésére szolgál.
– Az imperfectum alakok segítségével árnyaltabban megérthetjük a történet szereplőinek múltbeli motivációit.
