A „harmonika” egy zenei hangszer, amely levegőt fúj át nádak között, hogy hangot adjon ki. Típusai közé tartozik a tangóharmonika és a szájharmonika.
Tartalom
harmonika eredete
A „harmonika” szó a görög „harmonia” szóból származik, ami összhangot jelent, utalva a hangszer által keltett harmonikus hangzásra.
Szófaj
főnév
Szinonimák
harmonika, tangóharmonika, squeezebox
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenész magával ragadó dallamokat játszott a harmonikáján egész este.
– A harmonika hangja betöltötte a kis kávéházat, ahol az emberek csendben hallgatták a melódiát.
– Gyerekkoromban nagypapám gyakran játszott harmonikán, és ezek a pillanatok mindig különlegesek voltak számomra.
