A „hagiolátria” szó a szentek, illetve a szent dolgok iránti túlzott, rajongó tiszteletet jelenti. Ez a kifejezés vallási kontextusban használatos, amikor valaki olyan mértékben tiszteli a szenteket, hogy az már túlmegy a hagyományos vallási tisztelet keretein. Sokszor társulhat babonás elemekkel, és ilyenkor az egyén a szentekben való hitből valamilyen különleges védelmet vagy áldást remél az életére.
Példák a hagiolátriára:
- Szoborkultusz: Valaki naponta többször meglátogatja a szentek szobrait, és abban hisz, hogy azok közvetlenül hatnak az életére.
- Relikviák túlzott tisztelete: Olyan személyek, akik szentként tekintenek egy relikviára, és szinte a bálványimádás szintjére emelik annak tiszteletét.
- Szentek ünnepeinek túlzott megülése: Amikor valaki minden szentek ünnepét túlságosan nagy pompával vagy fokozott vallási buzgalommal ünnepli, ami eltér a közösség hagyományos gyakorlataitól.
- Imádságok a szentekhez: Az egyén inkább szentekhez imádkozik, mint közvetlenül Istenhez, annak reményében, hogy a szentek közvetbenjáró szerepe elősegíti kérései teljesülését.
Ez a túlzott tisztelet néha eltéríthet a vallás eredeti tanításaitól, és a hívőt arra késztetheti, hogy a fókuszát a szent dolgok fizikai megnyilvánulásaira helyezze ahelyett, hogy a spirituális értékekre összpontosítana.
