A hagiográfia kifejezés a görög „hagia” (szent) és „graphō” (írni) szavakból származik, és szó szerinti fordításban „szentek életének írását” jelenti. Ez a műfaj olyan irodalmi alkotásokra utal, amelyek szentek életét, tetteit és csodáit mutatják be. Ezek a történetek általában különösen meghatározó szerepet játszottak a keresztény közösségek életében, mivel példaként szolgáltak a hit követőinek a keresztény életeszmény megélésére, és gyakran didaktikus, tanító céllal készültek.
Példák a hagiográfiára:
- Szent Ferenc élete: Assisi Szent Ferenc életét és tevékenységeit bemutató írások, amelyek kiemelik az alázat és a szegénység fontosságát.
- Szent Teréz: Avilai Szent Teréz önéletrajzi írásai és különböző hagiográfiai művek, amelyek kiemelik a misztikus élményeit.
- Szent Miklós történetei: A Mikulás legendájának alapjául szolgáló írások, melyek Szent Miklós csodáit és jótetteit mutatják be.
- Angolszász Szentek életrajza: A Bede-féle „Historia ecclesiastica gentis Anglorum” például sok hagiográfiai elemet tartalmaz az angolszász szentekről.
- Szent Erzsébet: Magyarországi Szent Erzsébet életéről szóló történetek, melyek hangsúlyozzák a jótékonysági munkáit.
A hagiográfiák hasznos forrást jelentenek a történészek és a vallástudósok számára, mivel sokat elárulnak az adott kor vallási gyakorlatáról és társadalmi normáiról.
