A "fonéma" a nyelvészetben egy alapvető egység, amely a beszélt nyelv hangrendszerét alkotja. Ezek a legkisebb hangzó egységek, amelyek különbséget tesznek a szavak jelentése között. Például a magyar nyelvben a "fa" és a "pa" szavak különböző jelentésűek, és ezt a különbséget a szókezdő mássalhangzók (fonémák) okozzák. A fonémák nem feltétlenül jelentkeznek minden nyelvben ugyanúgy, tehát egy másik nyelvben ezek a különbségek nem biztos, hogy jelentésmeghatározók lesznek.
Példák fonémákra a magyar nyelvben:
- m: mint a "macska" vagy "majom" szóban.
- b: például a "baba" vagy "bútor" szóban.
- t: mint a "táska" vagy "tárgy" szóban.
- k: például "kalap" vagy "kapu".
- p: mint a "pálma" vagy "puding".
- s: például a "sas" vagy "saláta" szóban.
- a: mint az "alma" vagy "anya".
- e: például "ember" vagy "egér".
- i: mint az "iskola" vagy "ingatlan".
- o: például az "olasz" vagy "olló".
- u: mint az "utcán" vagy "unokája".
A fonémák megértése segíthet a helyes kiejtésben és a nyelvtanulás során is.
