Floppy lemez (magyarul: hajlékony lemez) a számítástechnikában egy adattároló eszköz, amelyet adatok olvasására és írására használtak a személyi számítógépek korai időszakában. A floppy lemez egy kör alakú, műanyag házba zárt mágneses film, amelyet egy hajlékony tok véd. A tok nevét az eszköz hajlékonyságáról kapta, hiszen a korai változatok valóban hajlékonyak voltak, ellentétben a későbbi merevlemezekkel.
A 1980-as és 1990-es években a floppy lemez volt az egyik leggyakrabban használt eszköz adatok tárolására és átvitelére, bár az adatok tárolási kapacitása viszonylag alacsony volt a mai szabványokhoz képest. Az idő előrehaladtával azonban a CD-k, DVD-k és főként a pendrive-ok kiszorították a floppy lemezt a mindennapi használatból. Az alábbiakban néhány példa segítségével bemutatom a floppy lemezek különböző típusait és felhasználásuk módját:
- 8 hüvelykes floppy lemez: Az elsők között megjelent típus a floppy lemezek sorában. Nagy méretű, és manapság már ritkán találkozunk vele.
- 5,25 hüvelykes floppy lemez: Az 1980-as évek kedvelt adattároló eszköze, gyakran látható volt korabeli számítógépekkel, mint például a Commodore vagy az IBM.
- 3,5 hüvelykes floppy lemez: A legelterjedtebb formátum, amely több változatban is elérhető volt, például 720KB vagy 1,44MB kapacitással. Még a ’90-es években is széles körben használták.
- Boot lemez: Az operációs rendszer telepítésére vagy hibajavításra szolgáló indítólemez, amely gyakran a floppy lemez formájában jelent meg.
- Adatmentés: Gyakran alkalmazták kisebb fájlok mentésére, például szöveges dokumentumok vagy szoftvertelepítések tárolására.
Bár napjainkra a floppy lemez szinte teljesen kiment a divatból, még mindig nosztalgikus érzéseket ébreszt azokban, akik emlékeznek azokra az időkre, amikor ez volt az egyik legfőbb adattároló eszköz.
