A „finta” egy sportban vagy táncban használt mozdulat, amely a szándék eltitkolására vagy a védekezés megzavarására szolgál, gyakran hirtelen irányváltással.
Tartalom
finta eredete
A „finta” szó a magyarban az olasz „finta” szóból származik, ami ‘tettetést, színlelést’ jelent, és a latin „fingere” (‘formálni, alakítani’) igéből ered.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Csel, trükk, fortély, ravaszság, ügyeskedés
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A focista látványos fintával csapta be az ellenfél védőjét.
– A színész arcán egy apró finta jelent meg, amikor meghallotta a hírt.
– A bűvész egy ügyes fintával rejtette el a kártyát a közönség szeme elől.
