A fidula egy középkori vonós hangszer, a hegedű elődje. Általában 3-5 húrral rendelkezett, és népszerű volt a középkori Európában zenei kíséretként.
Tartalom
fidula eredete
A „fidula” a latin „fidicula” szóból származik, ami vonós hangszert jelentett. Később a középkori Európában a hegedű elődjére utaltak vele.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A középkori zenészek gyakran használták a fidulát, hogy kísérjék énekeiket.
– A múzeumban egy gyönyörűen faragott fidula is ki van állítva, amely a reneszánsz korból származik.
– A fidula hangja különösen jól érvényesült a katedrálisok akusztikájában.
