A „farizeizmus” kifejezés a keresztény és zsidó vallási kontextusban eredetileg a farizeusokra utalt, akik a bibliai időkben egy zsidó vallási csoportot alkottak. Ma azonban a „farizeizmus” sokkal inkább a képmutatás, az önigazultság vagy a látszatmorál jelentését hordozza. A farizeizmussal vádolt személy olyan egyén, aki kifelé erényesnek mutatja magát, miközben belülről nincs összhangban az általa hirdetett elvekkel.
Példák a farizeizmusra
- Valaki, aki adományoz, de csak azért, hogy mások lássák és elismerjék nagylelkűségét.
- Olyan ember, aki folyamatosan bírálja mások erkölcseit, miközben ő maga sem tartja be azokat a normákat, amelyeket másokra erőltet.
- Egy politikus, aki szigorú szabályokat hirdet, miközben maga sem él azok szerint a szabályok szerint, például adóztatás terén.
- Religiális vezető, aki nyilvánosan prédikál az erkölcsről, miközben a magánélete nem tükrözi ugyanezeket a tételeket.
- Bármely személy, aki úgy tesz, mintha bizonyos értékeket követne, de amint senki nem néz oda, elhagyja azokat az elveket.
A farizeizmus így tehát a szavak és a tettek közötti disszonanciát, a külsőségek mögötti ellentmondásos belső világot írja le.
