A fabuláció főnévként a „fabulál” igéből származik, és alapvetően azt a cselekvést jelenti, amikor valaki kitalált történeteket mesél, gyakran a valóságtól elrugaszkodva, néha szándékosan ferdítve vagy túlzóan. A szó használható semleges vagy enyhén negatív értelemben is – attól függ, hogy a fabuláció mesélést, költői képzelgést vagy tudatos megtévesztést takar.
Tartalom
🌟 Jelentések részletesen:
- Kitalált történet mesélése, különösen irodalmi vagy művészi céllal.
- Valóságtól elrugaszkodott képzelgés – amikor valaki túlzottan vagy fantáziadúsan eltér a tényektől.
- Ferdítés vagy hazugság – néha arra utal, hogy valaki szépít vagy nem teljesen igazat mond.
🧠 Példamondatok:
- Irodalmi kontextusban:
– Az író legújabb regénye egy lenyűgöző fabuláció, amely történelmi eseményekből és fantáziából építkezik. - Hétköznapi beszédben:
– Ne hallgass rá, az egész csak fabuláció, semmi köze a valósághoz.
– A gyerekek imádják azokat a fabulációkat, amelyeket a nagypapájuk mesél nekik esténként. - Filozófiai/művészeti kontextusban:
– A fabuláció a modern narratívák fontos része: segít új világokat és identitásokat elképzelni.
