Az exhereditáció kifejezés a latin eredetű „hereditas” szóból származik, amely örökséget jelent, és az örökségből való kizárásra utal. Magyarul ezt legtöbbször "kitagadásnak" fordítják. Jogilag az exhereditáció azt jelenti, hogy valaki rendelkezik úgy a végrendeletében, hogy örökösét vagy örököseit kizárja az örökségből. Ez különösen fontos azokban az országokban, ahol a törvény bizonyos rokonok számára kötelező részt biztosít az örökségből, és az exhereditációval ezt a jogot próbálják megkerülni.
Az exhereditációhoz azonban szigorú feltételek kapcsolódnak, és nem mindig lehet korlátozás nélkül alkalmazni. A törvény például előírhatja, hogy a kitagadásnak valamilyen alapos indoka legyen, mint például a családtag súlyos kötelességszegése.
Példák az exhereditációra:
- Családi konfliktusok: Egy szülő kitagadja gyermekét, mert az hosszú távon elhanyagolta vagy bántalmazta őt.
- Bűncselekmény elkövetése: Az örököst kizárják az örökségből, ha bűncselekményt követett el a végrendelkező ellen.
- Rossz erkölcsi magatartás: Végrendelkező szerint az örökös erkölcstelen életmódot folytat, ami ellentétes a család értékeivel.
- Végrendeleti feltétel megszegése: Az örökös nem teljesíti a végrendelkezésben meghatározott feltételeket, például nem gondozza a hagyatékhoz tartozó ingatlant.
