Az "evokáció" magyarul olyan jelenségre vagy technikára utal, amely során valamilyen emléket, érzést vagy képet idézünk fel a tudatunkban. Az evokáció nem csupán a szemantikai jelentésre vonatkozik, hanem arra a hatásra is, amit az adott szó, kép, hang vagy más inger a befogadó személyben kelt. Ezt gyakran használják művészeti területeken, például az irodalomban, zenében és képzőművészetekben, hogy érzelmi reakciót váltsanak ki.
Az evokáció célja lehet például a nosztalgia kiváltása, egy múltbeli esemény újbóli megélésének az érzése, vagy akár egy teljesen új, elképzelt világ megteremtése. Az alábbiakban felsorolok néhány példát:
- Zenei evokáció: Egy régi dal hallatán felidéződnek a fiatalkori emlékek.
- Irodalmi evokáció: Egy regény leírásai által az olvasó szinte érzi a tenger sós illatát.
- Vizuális evokáció: Egy festmény láttán valakinek eszébe jut egy régi utazás.
- Színházi evokáció: Egy drámai előadás során a nézők újra átélik saját érzelmi konfliktusaikat.
Az evokáció tehát az emberi élmények gazdagságát hivatott felerősíteni és megújítani.
