Az „episztülion” egy görög eredetű szó, amelyet az építészetben használnak. Ez a kifejezés az ajtók vagy ablakok fölött elhelyezett díszítő elemeket jelöli, melyek legtöbbször keresztgerendák vagy párkányzatok, és funkciójuk elsősorban esztétikai. Az episztülionok célja, hogy strukturális kiegyensúlyozottságot és vizuális harmóniát biztosítsanak az épületek homlokzatain.
Példák az episztülion alkalmazására:
- Klasszikus templomépítészet: Az episztülion a templom homlokzatának alapvető dísze, általában az oszlopok fején nyugszik.
- Görög és római épületek: Gyakran találkozhatunk episztülionokkal az antik romok és helyreállított épületek tanulmányozása során.
- Reneszánsz építészet: Az episztülion fontos eleme a reneszánsz épületek gazdag homlokzati díszítéseinek.
- Modern épületek: Bár a funkció sokszor dekoratív, a modern épületeknél is találhatóak letisztult, episztülion-szerű elemek.
Az episztülionok tehát nem csupán történelmi, hanem esztétikai szempontból is fontos részletei az építészeti örökségnek.
