A dulcián egy reneszánsz-kori, fafúvós hangszer, a fagott elődje. Kónikus furatú, kettős nádnyelvvel, meleg, lágy hangzással rendelkezik, gyakran használták egyházi és világi zenében.
Tartalom
dulcián eredete
A „dulcián” szó a latin „dulcis” szóból ered, ami „édes”-et jelent. Ez a reneszánsz kori fafúvós hangszer az édes, lágy hangjáról kapta a nevét.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A kora barokk zenekarban a dulcián fontos szerepet játszott, mivel meleg és gazdag hangzást adott a dallamokhoz.
– Gyakran összetévesztik a fagottal, de a dulcián kisebb méretű és másféle hangképzési technikát igényel.
– A régizenei fesztiválon külön hangsúlyt kaptak a régi fafúvós hangszerek, köztük a dulcián is, amely lenyűgözte a közönséget.
