A „dit” a „mond” ige jelen idejű alakja a francia nyelvben, amelyet harmadik személy egyes számban használnak.
Tartalom
dit eredete
A „dit” szó a francia „dire” (mondani) ige múlt idejű alakja, latin eredetű „dictus”, ami a „dicere” (mondani) igéből származik.
Szófaj
névmás
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A cég új marketingstratégiája nagy sikert aratott, és az eladások jelentősen megnőttek dit.
– A házibulin mindenki jól érezte magát, dit még a szomszédok is csatlakoztak a tánchoz.
– Az ételek annyira ízletesek voltak, hogy a vendégek repetáztak, dit megköszönték a szakácsnak a remek fogásokat.