A „consubstantiális” latin eredetű szó, amely a keresztény teológiában fontos kifejezés. A latin „con-” (együtt) és „substantia” (lényeg) szavak összetételéből származik, és azt jelenti, hogy „egy lényegű” vagy „azonos lényegű”. Ezt a fogalmat a Szentháromság tanában használják, különösen az Atya és a Fiú kapcsolatának leírására. Az Apostoli és Niceai hitvallásban is megjelenik, ahol a Fiút az Atyával „egy lényegűnek” vallják.
Példák
- Teológiai használat: A Szentháromság tanának egyik központi eleme, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanabban a lényegben osztoznak.
- Niceai hitvallás: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában… és egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, világosság a világosságból, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett, az Atyával egy lényegű.”
- Filozófiai kiterjesztés: Olykor a filozófiában is használják, amikor különböző entitások azonos lényegi alapra támaszkodnak.
A „consubstantiális” fogalom a keresztény teológia mélyebb megértéséhez segítheti azokat, akik érdeklődnek az ősi hitvallások és dogmák iránt.
