Az "architráv" kifejezés az építészetben használt fogalom, amely egy oszlopos építmény vízszintes elemeként jelenik meg. Az oszlopok tetején elhelyezkedő architráv rész az az elem, amely a teherhordó szerkezetek elsődleges stabilizátora, és gyakran díszítő funkcióval is bír. Az architráv a klasszikus építészet része, különösen a görög és római templomok esetében gyakran találkozhatunk vele.
Példák az architráv használatára:
- Görög templomok: A Parthenonban, ahol a dór oszloprend részét képezi, az architráv egy sima, nagyjából díszítetlen vízszintes gerenda.
- Római építészet: A Maison Carrée épületén található korinthoszi oszlopos homlokzaton az architráv már bonyolultabb díszítésekkel jelenik meg.
- Klasszicista épületek: Az Európában található 18-19. századi klasszicista építészeti példákban az architráv általában finomabb részletezést kap, díszítve faragványokkal vagy szobrokkal.
- Modern építészet: Bár kevésbé gyakran alkalmazzák, néhány modern építész is előszeretettel használ architrávszerű elemeket strukturális szerepük vagy vizuális esztétikájuk miatt.
Az architráv tehát fontos strukturális elem, amely egyszerre szolgál praktikus és esztétikai célokat az építészet változatos stílusaiban.
