Aliasing egy olyan jelenség, amely akkor fordul elő, amikor egy folyamatosan változó jel digitális formában történő rögzítésekor vagy mintavételezésekor a mintavételezési frekvencia túl alacsony az eredeti jel pontos reprezentálásához. Ez torzítást okozhat, ami a digitális feldolgozás során problémákat eredményezhet. A jelenség során az eredeti jel különböző frekvenciái összemosódnak, és egy másik frekvencián jelennek meg, amely az eredeti jel és a mintavételezési frekvencia különbségéből adódik.
Példák az aliasing jelenségre:
-
Hangfeldolgozás: Ha egy digitális hangfájl alacsony mintavételezési rátával (pl. 22 kHz) van rögzítve, de a hang tartalmaz ennél magasabb frekvenciákat, az aliasing torzítást okozhat, amit sercegésként vagy "szellemhanként" lehet hallani.
-
Képalkotás: Digitális fényképezőgépeknél, ha a pixelrács sűrűsége nem elegendő a finom részletek rögzítéséhez, aliasing léphet fel, amit a képen például moiré mintázatként tapasztalhatunk.
-
Adatátvitel: A telekommunikációban is felmerülhet aliasing, amikor egy alulszűrőtség miatt a jel spektrumában nem kívánt átfedések keletkeznek, ami adatvesztést okozhat.
-
Film és videó: Amikor videókat készítenek és szerkesztenek, ha a képkocka sebessége nem elég magas, az eredmény mozgóképeken elmosódások formájában mutatkozik meg.
-
Műszaki mérések: Fizikai rendszerek mérésénél, ha a jel mintavételezése nem elég gyakori, a mérési adatokban aliasing hatás léphet fel, amely torzíthatja a mérések pontosságát.
Az aliasing megelőzésére általában aluláteresztő szűrőket, az úgynevezett antialiasing szűrőket használnak, amelyek eltávolítják a mintavételezési frekvencia felénél magasabb frekvenciákat.
