Az „alexandrinus” kifejezés a verselésben használatos, és egy meghatározott szótagszámú sorfajtára utal. A magyar költészetben ritkábban találkozunk vele, de fontos fogalom a klasszikus verselésben, különösen a francia irodalomban.
Az alexandrinus eredetileg egy 12 szótagból álló, hangsúlyos, időmértékes verssor. Gyakran két félversre oszlik, az úgynevezett cezúra (mdásp 6/6-os osztás) választja el őket. A középkori francia irodalomban terjedt el, és máig jelentős hatása van a versírásra.
Példák az alexandrinusra:
-
Francia irodalomból:
- Pierre Corneille és Jean Racine drámáiban találkozhatunk az alexandrinussal, amely a klasszikus francia tragédiák alapvető szerkezeti eleme.
- Charles Baudelaire „A Romlás Virágai” című verseskötetében szintén vannak ilyen formában írt versek.
-
Magyar irodalomból:
- Bár nem gyakori, Arany János néhány művében is felfedezhetők alexandrinus formára emlékeztető szerkezetek.
- A modern magyar költészetben is előfordulhat kísérletképpen, de nem jellemző.
Érdekességként még megemlíthető, hogy az alexandrinust a változatosság és a ritmus miatt kedvelik a költők, és gyakori verselési gyakorló alap, különösen az irodalmi tanulmányok során.
