Az "adagio" szó eredetileg az olasz zenei szaknyelvből származik, jelentése "lassan" vagy "nyugodtan". Elsősorban a zenében használják egy darab tempójának megjelölésére. Az adagio tempó azt jelzi, hogy a darabot lassan, középtempó körül kell játszani, lehetőséget adva a zenésznek vagy zenekarnak az érzelmek és kifejeződés kiemelésére.
Példák az "adagio" alkalmazására:
- Zeneszerzői instrukciók: Egy zenemű elején vagy részénél megjelenhetnek az „Adagio” szavak, jelezve a lassú tempót.
- Zenei darabok:
- Wolfgang Amadeus Mozart – „Adagio in B Minor”
- Samuel Barber – „Adagio for Strings”
- Balett és tánc: Balettórákon az adagio gyakori kifejezés a lassú, kontrollált mozgásokra vagy egy ilyen részre a koreográfiában.
- Mindennapi élet: Az adagio szót néha átvitt értelemben használják, amikor valakinek lassú és megfontolt megközelítést javasolnak egy feladathoz vagy élethelyzethez.
Az "adagio" tehát nemcsak a zenében, hanem más művészetekben és általános helyzetekben is alkalmazható a lassúság, nyugalom és kifejező erő hangsúlyozására.
