Abszolutizmus a politikai rendszer, amelyben a hatalom egyetlen uralkodó kezében összpontosul, és az uralkodó korlátlan hatalommal bír. Az abszolút uralkodó (például király vagy császár) a legfelsőbb hatalmi forrás, akinek döntéseihez nem szükséges a parlament vagy más testület jóváhagyása. Az abszolutizmus gyakran szoros összefonódásban állt az isteni jog elméletével, amely szerint az uralkodó hatalmát közvetlenül Istentől kapta, így nem tartozott felelősséggel sem alattvalóinak, sem más földi hatalomnak.
Példák az abszolutizmusra:
-
XIV. Lajos francia király: Ismert a "Napkirály" néven, XIV. Lajos példája a francia abszolutizmusnak. Ő mondta híressé vált mondását: "Az állam én vagyok" ("L’état, c’est moi").
-
III. Ferdinánd magyar király: Az ő uralkodása alatt alakult ki az abszolút monarchia korai formája Magyarországon.
-
I. Péter (Nagy Péter) orosz cár: Jelentős reformokat vezetett be, amelyek megerősítették az orosz cári hatalmat és az abszolutizmus terjedését.
-
II. Frigyes (Nagy Frigyes) porosz király: Habár gyakran "felvilágosult abszolutistaként" emlegetik, ami azt jelenti, hogy az uralkodói hatalmát reformokkal és kulturális fejlődéssel próbálta igazolni.
Az abszolutizmus történelmi példái rámutatnak arra, hogyan próbálták az uralkodók a hatalmat koncentrálni és fenntartani a politikai stabilitást a korabeli társadalmakban.
