Az "oblátus" szó a magyar nyelvben olyan személyt jelent, aki vallási okokból egy kolostor, szerzetesrend, vagy más vallási közösség életének szenteli magát, de nem válik hivatalosan szerzetessé vagy apácává. Az oblátusok fogadalmat tehetnek egy bizonyos lelki vagy vallási életmód követésére, de általában nem kötődnek szoros szabályokhoz, mint a teljes jogú szerzetesek. Gyakran világi személyek, akik valamilyen módon részt vesznek a szerzetesi közösség életében vagy támogatják annak működését.
Példák:
- Történelmi kontextusban: Az oblátusok a középkorban gyakoriak voltak, amikor a nemesség fiatalabb tagjai kolostoroknak adományozták földjeiket és javaikat, cserébe vallási elkötelezettségükért.
- Modern példák: Ma az oblátusok lehetnek olyanok, akik egy bencés kolostorhoz csatlakoznak lelki támogatásért és útmutatásért, miközben világi életüket élik.
- Perszonális aspektus: Valaki úgy dönthet, hogy oblátussá válik, hogy elmélyítse hitét és közösségi kapcsolatát a szerzetesekkel, miközben továbbra is családjával él.
Ez a fogalom hasznos lehet azok számára, akik szeretnének mélyebb vallási kapcsolatot kialakítani anélkül, hogy teljesen elszakadnának világi életüktől.
