Vagilitás egy olyan fogalom, amely elsősorban az ökológiában és a biológiában használatos. Arra utal, hogy egy élőlény vagy faj képes-e könnyedén mozogni és elterjedni egy adott térségben. A nagyobb vagilitással rendelkező fajok általában könnyebben alkalmazkodnak különböző környezeti feltételekhez és gyorsabban kolonizálhatnak új területeket. Az alacsony vagilitású fajok viszont jellemzően helyhez kötöttebbek, és nehezebben vándorolnak vagy szaporodnak új területeken.
A vagilitás fontos szerepet játszhat az élőlények túlélésében, különösen amikor környezeti változások következnek be, vagy új élőhelyek nyílnak meg számukra.
Példák a vagilitásra:
-
Magasan vagilis fajok:
- Madarak, amelyek hosszú távolságokat képesek repülni, pl. vándoroló fajok.
- Tengeri halak, amelyek nagy területeket beúszhatnak, például a tonhal.
-
Alacsony vagilitású fajok:
- Csiga, amely lassan mozog és csak korlátozott távolságon belül tud terjedni.
- Földhöz kötött moha, ami csak lassan terjedhet el új élőhelyeken, például szél segítségével.
Ez a fogalom különösen akkor lesz releváns, ha az emberi tevékenységek vagy természetes események új, befolyásolható élőhelyeket hoznak létre vagy megváltoztatják a meglévőket.
