A "tüzérség" szó egy katonai fogalmat takar, amely az ágyúk, aknavetők és rakéták tűzerejével végzett harctevékenységekre utal. Tulajdonképpen a tüzérség a szárazföldi hadviselés egyik létfontosságú ága, amely a tűztámogatást biztosítja a gyalogság és más harci egységek számára. A tüzérségi eszközök hatótávolságuk, kaliberük és mobilitásuk alapján különböző kategóriákba sorolhatók, lehetővé téve, hogy távolról is hatékonyan támogassák a hadműveleteket, tönkretegyék az ellenség megerősített állásait, és megsemmisítsék az ellenséges csapatokat.
Példák a tüzérség különböző típusa alapján:
- Mezei tüzérség: Hagyományos ágyúk és tarackok, amelyeket az első világháború idején gyakran használtak.
- Lövegek: Nagy kaliberű ágyúk, amelyeket gyakran erődítmények elleni támadásokhoz használnak.
- Aknavetők: Rövid hatótávolságú, de nagy pusztító erejű fegyverek, ideálisak rejtett ellenségi állások támadására.
- Rakéta tüzérség: Modern, hosszú hatótávolságú rendszerek, amelyek képesek precíziós csapásmérésekre.
- Önjáró tüzérség: Tüzelésre és mozgásra egyaránt képes egységek, amelyeket gyors hadműveletek során alkalmaznak.
Ez a sokszínűség lehetővé teszi, hogy a tüzérség mindig a legmegfelelőbb eszközöket alkalmazza a különféle harci helyzetekben.
