Az „imposztor” olyan személyt jelöl, aki hamis személyazonosságot vesz fel vagy másnak adja ki magát, hogy megtévesszen vagy előnyökhöz jusson.
Tartalom
imposztor eredete
Az „imposztor” szó a latin „impostor” szóból ered, ami „csalót” vagy „szélhámost” jelent. A magyar nyelvbe a francia „imposteur” közvetítésével került.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Csaló, szélhámos, ámító, megtévesztő, hamisító.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az imposztor sikeresen megtévesztette a csoportot, míg végül lebukott.
– A játék során nehéz volt eldönteni, ki az igazi imposztor a csapatban.
– Az imposztor úgy tett, mintha ő lenne a projekt vezetője, pedig valójában semmi köze nem volt hozzá.
