A „fén” elavult magyar kifejezés, amely a „fény” szó régi alakja. Jelentése világosság vagy sugárzás, amelyet például a Nap vagy lámpák bocsátanak ki.
Tartalom
fén eredete
A „fény” szó a magyar nyelvben az ősi finnugor eredetű „päinä” szóból származik, amely világosságot, ragyogást jelentett.
Szófaj
főnév
Szinonimák
sugár, világosság, ragyogás, csillogás, fényesség
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A naplemente utáni fén gyönyörű színekbe borította az eget.
– Az éjszakai erdőben csak a hold fén világította meg az ösvényt.
– A város fényei messziről is jól láthatóak voltak a dombtetőről.