A magyar „blöff” szó egy szándékos megtévesztésre utal, amikor valaki úgy tesz, mintha erősebb vagy magabiztosabb lenne, mint valójában, gyakran kártyajátékokban.
Tartalom
blöff eredete
A „blöff” szó az angol „bluff” szóból származik, amely a 19. században került át a magyar nyelvbe, és megtévesztést, félrevezetést jelent.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Ámítás, csalás, megtévesztés, félrevezetés, becsapás.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A pókerparti során kiderült, hogy a játékos csak blöffölt a gyenge lapjaival.
– A főnök blöffnek nevezte az alkalmazott fenyegetéseit a felmondással kapcsolatban.
– A tárgyalások alatt rájöttünk, hogy az ellenfél ajánlata csupán egy jól időzített blöff volt.
