A „Benedictus” egy latin eredetű kifejezés, amely áldottat vagy áldott személyt jelent, gyakran vallási kontextusban használják.
Tartalom
benedictus eredete
A „benedictus” latin eredetű szó, jelentése „áldott” vagy „áldott személy”. A „bene” (jó) és „dictus” (mondott) szavakból áll össze.
Szófaj
melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A kórus a templomban gyönyörűen énekelte a Benedictus részt a misén.
– A zeneszerző új művében különösen kiemelte a Benedictus dallamát.
– A középkori kódexben találtunk egy szép kéziratot, amely a Benedictus szövegét tartalmazza.