A "farizeus" szó eredetileg a zsidó vallási csoportot, a farizeusokat jelölte, akik fontos szerepet játszottak a társadalomban az i.e. II. és i.sz. I. században. Ők a szigorú vallási törvények betartása mellett álltak, és sokszor a külsőségekre, a formális vallási gyakorlatokra helyezték a hangsúlyt. Az idők során a "farizeus" kifejezés átvitt értelemben is használatos lett: olyan személyt jelöl, aki képmutató, aki kívülről erényesnek mutatkozik, de cselekedetei vagy belső motivációi nem tükrözik ezt az erényességet.
Példák a "farizeus" jelentésére és használatára:
-
Túlzott vallásos külsőségek:
Egy személy, aki mindenki előtt hangosan imádkozik, de valójában csak azért teszi, hogy mások dicsérjék őt. -
Képmutató magatartás:
Amikor valaki szigorúan kritizál másokat apró hibákért, miközben saját súlyos hiányosságait figyelmen kívül hagyja. -
Megjátszott erényesség:
Olyan alkalmazott, aki mindig pontosan érkezik értekezletekre, hogy főnökei szemében kiváló benyomást keltsen, de a háttérben nem végzi megfelelően a munkáját. -
Álszent jótékonykodás:
Amikor valaki csak azért adományoz, hogy az adománya nyilvánosságot kapjon és dicséretet szerezzen, nem pedig az igazi segítő szándék miatt. -
Kettős mérce alkalmazása:
Olyan személy, aki másoktól magas etikai normákat követel meg, de ő maga nem tartja be ezeket az elveket.
