A „motu proprio” egy latin kifejezés, ami szó szerint „saját indíttatásból” vagy „saját kezdeményezésből” jelent. Az egyházjog és a katolikus egyházban gyakran használatos, amikor a pápa saját hatáskörén belül, nem tanácsadó testület ajánlására, magától hoz egy döntést vagy rendelkezést. Az ilyen dokumentumokat gyakran közvetlenül a pápa írja alá, és személyes szándékának, intézkedésének nyilvános kifejeződését jelentik.
Példák Motu Proprio-ra
- „Summorum Pontificum” (2007): XVI. Benedek pápa így engedélyezte a korábbi, hagyományos latin mise szabadabb végzését, válaszul a hívek kérésére, akik ezt a liturgiát értékelték.
- „Aperuit Illis” (2019): Ferenc pápa ezzel a dokumentummal vezette be az Évközi idő harmadik vasárnapját, mint Isten Igéje vasárnapját, hangsúlyozva a Szentírás értékét az egyház életében.
- „Vos estis lux mundi” (2019): Ferenc pápa által kiadott motu proprio, amely a szexuális visszaélések és azok eltussolása elleni küzdelem szabályait szigorítja az egyházban, a püspöki visszaélések ellen határozott intézkedéseket vezetett be.
Ezek a példák jól mutatják, hogy a motu proprio kifejezés az egyházi élet különböző területein bír jelentőséggel, és hogy a pápa ezen keresztül közvetlen hatással lehet az egyház szervezetére és működésére.
