Az "aedicula" egy latin eredetű kifejezés, amely kis építészeti formát vagy szentélyt jelent. Az aedicula egy kis, szabadon álló vagy falba épített szerkezet, amely magába foglal egy oltárt, szobrot vagy valamilyen emléket. Eredetileg az ókori rómaiaknál használták vallási célokra, de azóta az építészet számos területén megjelenik.
Példák az aedicula használatára:
- Római templomokban: Gyakran egy kis szentély oltárral és szent szobrokkal.
- Középkori keresztény templomok: Az oltárok vagy szarkofágok fölé helyezett díszes keretezés, amely vallási jeleneteket ábrázol.
- Reneszánsz építészetben: Díszítő elem, amely gyakran ajtó- vagy ablakkeretezés formájában jelenik meg, általában oszlopokkal és timpanonnal.
- Kertépítészetben: Kis pavilon vagy lugas, ami pihenőként vagy díszítő elemként szolgál.
- Modern építészetben: Kortárs épületeken alkalmazott stilizált formák, amelyek a hagyományos aedicula elemeket idézik fel.
Az aedicula gyakran díszítő céllal is megjelenik, eleganciát és történelmi utalásokat hordozva magában.
