A „vazallus” középkori hűbéri rendszerben egy alárendelt nemes vagy földbirtokos, aki hűséggel és szolgálatokkal tartozik egy hatalmasabb hűbérúrnak. Cserébe földbirtokot vagy védelmet kapott. A kapcsolat kölcsönös kötelezettségeken alapult.
Tartalom
vazallus eredete
A „vazallus” a latin „vassus” szóból ered, amely szolgát vagy követőt jelentett. A középkorban hűbéri rendszerben a földesúr alárendeltjeit jelölte.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A középkorban a vazallusok hűséggel tartoztak hűbéruraiknak, cserébe földet és védelmet kaptak.
– A királyi udvarban a vazallusok fontos szerepet játszottak a politikai döntések meghozatalában.
– A vazallus kötelességei közé tartozott, hogy katonai szolgálatot teljesítsen a hűbérúr hadjáratai során.
