A „kaddis” egy különleges ima a zsidó vallásban, amelyet elsősorban a gyászidőszakban mondanak el, de más kontextusokban is megjelenik. Az ima legfontosabb része a Teremtő neve dicsőítésének és magasztalásának kifejezése. A káddis nem az elhunytért szóló ima, hanem inkább az isteni rend és béke iránti vágyat fejezi ki. Fő célja Isten nagyságának elismerése és dicsérete. Bár sokan a káddist a gyásszal azonosítják, több különböző változata létezik, s mindegyiknek saját szertartási helye és szerepe van.
Káddis változatai és példái
- Gyászkáddis (Kaddis Yatom)
- Ezt az imát azok mondják, akik közeli rokonuk elvesztése miatt gyászolnak. A gyászoló egy éven át rendszeresen mondja, különösen a napi imák után.
- Teljes káddis (Kaddis Sahalem)
- A szertartások végén mondják, különösen a hétköznapok reggeli imájában és nagyobb ünnepeken.
- Zárlat káddis (Kaddis D’rabanan)
- Ezt a tanulmányi csoportokban, a tanulás végén mondják. Arra szólít fel, hogy a bölcsek, mesterek tanításai tovább éljenek és gyarapodjanak.
- Holtak káddisa (Kaddis D’nuhrah)
- Ritkábban használt forma, amelyet temetéseken mondanak.
A káddis tehát nem csupán egy gyászimádság, hanem a közösségi hit és hagyomány fontos része.
