A "jokulátor" kifejezés a középkorból származik, és olyan vándorszínészeket vagy trubadúrokat jelölt, akik különböző művészi tevékenységeket folytattak szórakoztatás céljából. Ők voltak középkori előadóművészek, akik történeteket meséltek el, verseket szavaltak, énekeltek, és gyakran hangszeren is játszottak. A jokulátorok sokoldalúságukról voltak ismertek, hiszen egyszerre voltak előadóművészek, költők és zenészek.
Példák a jokulátor szerepére:
- Történetmesélő: Meséket és legendákat adtak elő, színes és érdekfeszítő stílusban.
- Dalnok: Énekeltek saját verseket vagy ismert balladákat, gyakran lant vagy más hangszer kíséretében.
- Költő: Saját költeményeiket is prezentálták, amelyek gyakran szatirikusak vagy humorosak voltak.
- Színész: Rövid, humoros jeleneteket adtak elő, szórakoztató előadásokat.
- Bűvész: Néhol trükköket is bemutattak, hogy még jobban lenyűgözzék a közönséget.
A jokulátorok fontos szerepet játszottak abban, hogy szórakoztassák és oktassák a középkori közönséget, és ezek a hagyományok néhol a mai színházi és zenei kultúrában is fellelhetők.
