A jankli egy népies, bizalmas vagy gúnyos hangvételű magyar szó, amelyet általában ügyetlen, esetlen, esetleg naiv vagy együgyű emberre használnak. A szó eredete bizonytalan, de valószínűleg egy becéző vagy gúnyos névformából alakult ki.
Példamondatok:
- Ne légy már ilyen jankli, próbáld meg normálisan megfogni azt a szerszámot!
- Az a jankli mindig elhiszi a legnagyobb sületlenségeket is.
- Bár elsőre janklinak tűnt, végül ő lett a legügyesebb közülünk.
A jankli szó inkább a hétköznapi beszédben fordul elő, és bár lehet humoros is, vigyázni kell, mert sértő is lehet, ha valakire így hivatkozunk.
