A "hosszú magánhangzó" a magyar nyelvben azokat a magánhangzókat jelenti, amelyek hosszabban ejtődnek ki a rövid magánhangzókhoz képest. Az ilyen magánhangzók írásban hosszú jellel (´) vannak jelölve, és az időtartamuk megnyújtásával jelennek meg a kiejtésben. A hosszú magánhangzók fontosak a magyar nyelvben, mert sok esetben megváltoztathatják a szavak jelentését. Az írásban való jelölésük egy-egy ékezetes betűvel történik.
Példák hosszú magánhangzókra:
- á – Mint az „állat” szóban.
- é – Mint az „érdekes” szóban.
- í – Mint az „író” szóban.
- ó – Mint az „óra” szóban.
- ú – Mint az „út” szóban.
- ő – Mint az „őrült” szóban.
- ű – Mint az „űr” szóban.
A hosszú magánhangzók nemcsak a beszéd ritmusára hatnak, hanem gyakran különböző értelmet adnak a szónak. Például a "kor" (életkor) és a "kór" (betegség) szavak csak a magánhangzó időtartamában különböznek. Ennek megfelelően a magyar helyesírás fontos része a hosszú magánhangzók helyes használata és írása.
